Az Alfák hazatérnek - Beszámoló Milánóból - első nap!
Kedves Klubtagok, Kedves Olvasók,
Majd egy év várakozás és izgatott készülődés után végre megérkeztünk az Alfák szülővárosába, a jubileumi rendezvénysorozatra. Az alábbiakban az első nap beszámolóját olvashatjátok.
Megérkeztünk, itt vagyunk, végre, végre…!!!! Hova menjünk, mit csináljunk, mit nézzünk meg,hol kezdjük. Rengeteg kérdés, amire válaszolni sem egyszerű, nemhogy végrehajtani. Mi azért megpróbáltuk. J Három részre osztottuk a csapatot. Az egyik az aresei múzeumot látogatta meg, a másik a városban felállított 5 „Alfa-pontot” kereste fel, a harmadik pedig a monzai versenypályára ment az Alfistik versenynapjára.
Már az induláskor belebotlottunk egy érdekességbe, mégpedig egy szokatlan színű Alfába. Kék Alfát már láttunk ugyan, de az a Blackline I-es, amit lencsevégre kaptunk, nem az a kék volt amit néha elvétve az utcán láthatunk, hanem az a szín, ami kishazánkban talán még egyáltalán nem jött szembe. Kezdetnek nem is rossz.
Keressük fel tehát azt az 5 teret,ahol egy egy vadonatúj Giulietta idősebb társaival együtt hirdeti a jeles napot. Ravaszak voltak a szervezők, mert a helyszínek végiglátogatása majdhogynem felért egy milánói városnézéssel is J. Öt kis stand,régi és új párban, körülöttük Alfistik és érdeklődők szépszámmal. Eltekintve a többször is majd negyedórás küzdelemtől mire a népek nagy részét sikerült elhessegetni az autók mellől-belől egy-egy elfogadható fotó elkészítése kedvéért, megérte „rongyosra” gyalogolni a lábunka.
(Az aresei csapat „lapzártánking” még nem került elő, így a múzeumi beszámolót és fotókollekciót holnap adjuk közre.)
Monza, a versenyzés egyik őshazája, Fangio és a többiek jeles napjainak tanuja…..és a RIAR által szervezett Alfás versenynap helyszíne, ahol minden Alfisti kipróbálhatta tudását és autóját aki regisztrált és leszurkolta a külön belépőjegy árát. Tommi Sr. és Jr kora reggel útnak indult hogy ne maradjanak le semmiről.
A regisztrációval, és a versenypálya szabályainak ismertetésével indult a program, miközben szépen sorban érkeztek a rajongók dédelgetett vasaikkal. Régi és új, gyári és tuning, Milánóból és Venezuelából…..itt volt mindenki, aki adrenalinfröccsre, gumiszagra és benzingőzre volt éhes.
Szavakat nem lehet találni, mivel az élmény és a látvány ecsetelésére az ismert szuperlatívuszok közhelynek tűnhetnek! Hihetetlen volt a szinte kézzel fogható fanatizmus és rajongás.
Az autókat és a pilótákat két csoportra osztották várható sebesség szerint, és már indulhatott is a körözés, a motorok, a fékek és a gumik gyilkolása. Negyven perc mámor, majd egy óra izgalom, életre szóló élmény, és egy kérdés a végére, amire az átéltek utána résztvevők az első nap után alighanem most már mást választ adnak mint eddig: „Vajon mi a legjobb dolog a világon?” A kedves olvasók szerintünk már tudják a választ! :)
Folytathatnánk még a hozsannázást, de beszéljenek inkább a képek.
A szerk.
