Szöveg: Kálmán Dénes

 

Fotók: válogatás a résztvevők internetre feltöltött képeiből

 

 

 

Gyula: A 60-as években, már gyermekként beleszerettem az Alfába. A szomszédunkban lakott egy idős bácsi, akinek a lánya Olaszországba házasodott. Néha hazajöttek meglátogatni az édesapját és az olasz férjnek egy tűzpiros Spidere volt. Gondolj bele, abban az időben itthon óriási feltűnést keltett egy ilyen autó a sok szocialista vas között. Néha megengedte, hogy beleüljünk, segítsünk lemosni a ház előtt és párszor el is vitt vele egy-egy körre a városba. Ekkor szerettem bele egy életre az Alfa Romeoba és döntöttem el, hogy egyszer nekem is ilyen autóm lesz. Tamás pedig már "örökölte" tőlem ezt a rajongást.

 

 

Tamás: Az Index hőskorában, 1999 decemberében indult egy Alfa Romeo topic az oldal autós fórumai között. Eleinte csak néhány ember írogatott és nem volt több heti pár tucat hozzászólásnál, idővel azonban az autós fórumok között az egyik legpörgősebb és leglátogatottabb lett. 2000 folyamán volt néhány kisebb összejövetel, majd 2001 tavaszán úgy döntött a társaság, hogy kellene egy nagyobb összejövetelt szervezni, ahová a topic összes tagja eljön, ami akkor kb 20-30 főt jelentett. Miután a csapat nagyobb része budapesti volt, jött az ötlet, hogy valami főváros közeli szép helyre kiránduljon az alfás konvoj és a választás Esztergomra, a Bazilika parkolójára esett, de érkeztek résztvevők pl Szegedről is. Borús, esős szombat volt, ennek ellenére kb 20-25 autó jött el és mindenki annyira jól érezte magát, hogy eldöntöttük: legyen ez egy hagyományteremtő találkozó és ezentúl minden tavasszal itt fogunk összegyűlni évnyitóra.

 

   

 

 

Gyula: Természetesen nem sejtettük és nem is voltak ilyen céljaink. A második találkozó is többé-kevésbé spontán jellegű volt, beálltunk a turisták autói közé, nem volt semmilyen szervezett program, szponzor vagy bármi ilyesmi. Aztán amikor a 2003-as előkészületeknél láttuk, hogy 70-80 Alfa várható, arra gondoltunk, le kéne záratni a Bazilika parkolót, hogy csak mi lehessünk ott. A fiam és a másik főszervező, Halápi "Halesz" Zsolt először furcsán néztek rám. Több évtizedes jó kapcsolataim vannak az egyháznál, úgy gondoltam egy próbát megér. Felkerestem az illetékes személyeket, akik legnagyobb meglepetésünkre pozitívan álltak a dologhoz és egyből rábólintottak. Annyit kértek cserébe, hogy afféle parkoló bérleti díjként támogassuk a papnevelde alapítványukat, amit azóta is minden évben megtettünk a belépőkből befolyt összegből.

 

Tamás: Ez volt az első év, hogy szervezett kereteket adtunk az egésznek és néhány céget sikerült is megnyernünk. Az importőr Fiat Magyarország, Onofrej Karcsiék az Elaforg Kft-vel, a Szamosi műhely, az Alfa Romeo Club Magyarország és az akkor még Alfák forgalmazásával is foglalkozó NéroM5 eljöttek. Halesznak régi jó barátja volt Bazsó "Karotta" Gábor, így forgatott rólunk a TotalCar, aminek akkor még volt műsora a TV2-n. Ennek a találkozónak már komolyabb sikere és visszhangja volt, így 2004-ben még lelkesebben vágtunk bele a szervezésbe. Az ezt követő években pedig eljutottunk oda, hogy már a támogató cégek kerestek minket azzal, hogy jönni akarnak, ami mindenképpen elismerésnek számított.

A programokat részben mi találtuk ki, részben a társaság javasolta. Voltak olyan elemek, amelyek minden évben voltak és akadtak olyanok is, amelyeket csak egy, vagy néhány alkalommal csináltunk. Évekig volt tájékozódási verseny, ahol mindig meggyűlt a résztevők baja a tűzoltóság ablakainak és kapuinak összeszámolásával. Szinte minden évben volt autó szépségverseny – a regisztrációs lapon tudtak szavazni a résztevők –, Alfa Romeo történeti tesztlap, a gyermekeknek rajzverseny, a hölgyeknek olasz konyhás teszt és a találkozókat mindig tombolával zártuk, ahol a támogatók által felajánlott ajándékokat sorsoltuk ki, ehhez a regisztrációs lapokat kellett leadni. Egy alkalommal, még 2003-ban szlalomot is rendeztük a parkolóban, de ennek nem volt nagy sikere, így többször nem volt. Emellett az évek folyamán a szponzorok a standjukon kínáltak különféle játékos vetélkedőket, teszteket, a Red Bull extrém bringásokat hozott, akik látványos show műsort adtak, de például több alkalommal szerveztünk véradást is, aminek nagyon örült az esztergomi kórház.

 

 

Gyula: Így van, kb 120 autó jött el és a negyedik esztergomi találkozó napjára időzítve indult a megújult, illetve teljesen átalakult cuoresportivo.hu, immár Alfa Amore néven. Az első mellett ez volt az egyetlen esős rendezvényünk, a többi nyolc találkozón szerencsére mindig nagyon szép idő fogadta az alfásokat.

 

   

 

 

Tamás: Igen, a szponzori háttér egy részét, a grafikai munkákat, az internetes felületet, know-how-t "dobták be a közösbe", mi inkább a helyi tennivalókat intéztük, de persze ezt nem lehet ilyen élesen elhatárolni. Ekkoriban tűnt fel Halesz mellett az Amore három másik meghatározó szereplője is, akik az első néhány évben még nem voltak a szervező csapatban.

 

Gyula: Minden évben egyre nőtt a létszám és egyre komolyabb színvonalú lett a találkozó, ebben sok embernek sok energiája volt, de a munkák oroszlánrészét a négy Amorés és a családunk végezte. 2007-ben itt volt az első AlfaCity, ami egy óriási változás volt a már kialakult "brand" történetében. Esztergomiként kissé nehezteltünk az Amoréra, amiért a város neve kikerült a találkozó elnevezéséből.

  

Tamás: Egyszerűen mások voltak az elképzeléseink a jövőt illetően. Az elmúlt években az Amore nagyon komoly oldallá nőtte ki magát. Több ezer tag, angol nyelvű verzió, hirdetők, egyre növekvő látogatottság, stb… Magyarországon nincs még egy autós rajongói csapat, amelyiknek ennyire színvonalas és profi közösségi oldala lenne. Sőt, nemcsak itthon, de külföldi viszonylatban is az élvonalban van. A lelkes, hobbi alfás oldalból a mi meglátásunk szerint inkább egy kissé profitalapú üzleti vállalkozásra hajazó dolog lett, szponzorokkal, fizetett hirdetésekkel és ez a szemlélet a találkozó szervezésén is érződött már. Nálunk az Alfa Romeo alapvetően hobbi és számunkra a hobbi azt jelenti, hogy időt, energiát, pénzt áldozunk rá. Nem volt azzal semmi probléma, hogy ők profit alapon közelítették meg a találkozót és a szervezést, egyszerűen mi másképp gondoltuk és nem ez volt a fő szempont. Legtöbbször mínuszban, jó esetben nullára sikerült kihozni a találkozót, ekkor már örültünk. Az Amore mintha egyre inkább profitorientált szemlélettel közelítette volna meg a dolgot, gondoljuk ezt azért is, mert például 2009-ben a mi találkozónk Amorén történő hirdetését is erre hivatkozva (érdekütközés, elvonja a másiktól a résztvevőket) nem tették meg. Mi ugyan nem kértük és nem is akartuk, hogy felkerüljön, a társaság kérdezte, miért nem kerül fel. De ha esetleg ezt gondoltuk volna, már megelőzendő rövidre lett zárva a dolog.

2008-ban kb 550-600 Alfa volt, ami komoly logisztikai kihívás elé állította a Bazilika környékét. Megoldottuk, nem volt gond, de láttuk, hogy jövőre a főút melletti harmadik parkolóra is szükségünk lenne, amit viszont nem lehet csak olyan egyszerűen megszerezni, lévén gondolnunk kellett a turistákra és a többi parkoló autóra is. Biztosan sikerült volna elintézni és kb 800-850 autóig bővülhetett volna a létszám, de erre végül sosem került sor.

Az AlfaCity08 után nem ültünk le és nem beszéltük meg, hogy akkor ez volt az utolsó közös szervezés. Korábban beszéltünk már róla, hogy mi van, ha annyira kinőjük a Bazilika környékét, hogy nem fogunk elférni és milyen alternatívák jöhetnek szóba. Felmerült az Esztergom mellett sportrepülőtér ötlete, ahol már tartottak autós találkozót, de ez a kaposújlakival vagy a kalocsaival ellentétben teljesen füves és eléggé hepe-hupás, nem igazán felelt volna meg a célnak.

Amikor utólag, másoktól értesültünk arról, hogy az amorés csapat a találkozó után nem sokkal, úgy tudjuk valamikor május-június környékén lent járt Komáromban, már sejtettük, hogy mi fog történni. Tény, hogy a kommunikáció valami oknál fogva nem volt a legtökéletesebb, de arra mindenesetre jó volt, hogy bizonyos gondolkodás- és koncepcióbeli dolgok végleg kikristályosodtak és bebizonyosodtak. "Hivatalos" értesítést egyébként néhány nappal karácsony előtt kaptunk, mégpedig egy pár soros e-mail formájában, ami finoman szólva is furcsa volt több éves közös munka és baráti kapcsolat után.

 

 

 

Tamás: Igen, óriási viták voltak emiatt. A csapat egyik fele amellett érvelt, hogy az esztergomi találkozó nyolc éve hagyományosan mindig a húsvéthoz igazodik és március vége-április első fele az időpont. Ezzel szemben az inkább Amore- és Komárom-párti fórumozók azzal érveltek, hogy nem kellene szembemennünk az Amore vezetőinek döntésével, fogadjuk el, hogy az AlfaCity már nem Esztergomban lesz.

 

Gyula: Ezzel kapcsolatban egy rendkívül fontos dolog, ami felett sokan elsiklanak: 2001-től 2006-ig Esztergomi Alfa Romeo Találkozó néven futott a rendezvény. 2007-ben is Esztergomban volt, esztergomi találkozó volt, egyszerűen került rá egy AlfaCity "címke". Aztán ez a címke 2009-ben átkerült egy másik találkozóra, amit Komáromban rendezett meg az Amore, első alkalommal. Ez semmiben sem érintette az esztergomi találkozót, fel sem merült bennünk, hogy 2009-ben nem rendezzük meg az Amore nélkül. Hat Esztergomi Alfa Romeo Találkozó és két AlfaCity után újra Esztergomi Alfa Romeo Találkozó néven ment a rendezvény, de ez a helyszínt, az időpontot, a programokat és szponzorok nagy részét nem érintette. Mindössze egy névváltoztatás, majd visszaváltoztatás volt. Utólag egyébként visszahallottuk, hogy állítólag sok alfás meg is lepődött, amiért "meg mertük" rendezni. Ezt nem nagyon értettük, miért ne rendeztük volna meg? A szervező csapatban voltak változások, a nevet visszaváltoztattuk az eredeti régire és ment minden tovább.

 

 

Tamás: A támogatók jó része úgy döntött, hogy mindkét találkozóra elmegy, így nem volt nagyobb probléma. Az alfások vegyesen fogadták. Készítettünk a találkozónak egy külön oldalt, amit elég sokan megtaláltak, küldözgették egymásnak a linket, így tudtak róla. Az Amoréra a fent említett okokból nem került fel. Sok olyan alfás van, aki kizárólag az Amorét olvassa és az Index topicot vagy az Alfa Romeo Club oldalát nem, így nem tudtak róla, csak utólag.

 

Gyula: A reklámozás tekintetében természetesen számított, hogy az Amoréra nem került fel "hivatalosan". Kevesebben jöttek el, mint 2008-ban, ami egyébként nem is volt baj. A kb 200 autós létszám miatt minden sokkal családiasabb és kezelhetőbb volt, mindenkivel tudtunk pár szót váltani, nyugodtan tudtunk ebédelni napközben (ez minden évben kihívás volt). Érezhetően lazább hangulatban zajlott le az egész találkozó és a visszajelzések alapján ennek egyébként a résztvevők is örültek, jobban érezték magukat a nyugodtabb, családiasabb környezetben.

 

 

 

Gyula: Hogyne, bőven volt ilyen. Esküvők több alkalommal is voltak a találkozók napján a Bazilikában, de szerencsére az ifjú pár és a násznép mindig pozitívan fogadta, hogy ilyen "díszlete" van életük nagy napjának. Az első AlfaCity-n 2007-ben azt találtuk ki, hogy a főutat tehermentesítve, a mellékutcákba terelve álljanak sorba az autók és a forgalmat irányító rendőrök kétségbeesve szóltak, hogy mit csináljanak, mert a Visegrád felől érkezők már a várostáblánál állnak, ami kb másfél kilométerre van a Bazilikától. Mondtuk, hogy ők a rendőrök, oldják meg.

De a legkomolyabb az volt, amikor egy távol-keleti delegáció érkezett a Várba valami konferenciára, millió rendőrrel, a Köztársasági Őrezred nagy fekete autóival egy hosszú konvojban. Természetesen tudtunk róla, hetekkel korábban szólt a városi rendőrkapitány, de érthető módon ő is és mi is izgultunk, hogy minden rendben legyen, végül nem is volt semmi probléma.

 

Tamás: Egy alkalommal olasz turistacsoport érkezett a Bazilikához és nagyon ledöbbentek, hogy Magyarországon mennyien szeretik az Alfákat és milyen nagy találkozót szerveztünk. Látszott, hogy örülnek és büszkék hazájuk "szülötteire". A Suzuki gyár vezetői is többször kijöttek, ugyanis Japánban óriási kultusza van az Alfának, ott rendkívül drága és egzotikusnak számító autó. De számomra az az egyik legkedvesebb emlék, amikor egy alfás kolléga a Bazilika előtti szobornál, többszáz ember szeme láttára kérte meg a barátnője kezét. A hölgy nem kicsit lepődött meg, hogy pont akkor és pont ott, de természetesen igent mondott.

A találkozó legérdekesebb figurája pedig kétségkívül Csabi, aki mindig eljön a saját készítésű "játékautójával". Ő egy mentálisan sérült fiú, aki a Bazilikától nem messze lévő otthonban él és minden évben óriási lelkesedéssel várja a találkozót, az alfások között is szinte már mindenki ismeri őt. Egy alkalommal a találkozó előtti pénteken autóztam a városban és szabályosan elém ugrott a járdáról, hogy megkérdezze, fenntartunk-e neki egy helyet másnapra, mert ő mindenképpen jönne az „autójával”. Tavaly Ildi, a sokak által ismert fehér Spider tulaja elvitte egy körre őt és Csabi könyörgött neki, hogy szeretne a pasija lenni. A rajzversenyen mindig adunk neki különdíjat, egy tábla csokit, egy Alfa modellt, Takács Ákos klubelnök Alfissimot és klubos zászlókat, vagy valami hasonló apróságot. Annak ellenére, hogy elvileg csak kisgyerekek rajzolhatnak, ő is mindig rajzol és egyrészt nem fogná fel, ha megtiltanánk neki, másrészt meg miért ne szerezzünk örömet, ha megtehetjük és semmibe nem kerül.

 

Tamás: Gondolom sokan meg fognak döbbenni a következő mondaton, de ezúton jelentjük be, hogy idén nem lesz évnyitó Alfa Romeo találkozó Esztergomban. A döntésünk végleges.

 

Tamás: Természetesen nem egyik napról a másikra született ez a döntés. Először 2007-ben merült fel bennünk, látva az akkori kb 500 autós létszámot és az óriási tömeget. Akkor amolyan költői kérdésként feltettük magunknak, hogy meddig fog ez a találkozó nőni, meddig akarjuk/fogjuk még megrendezni. Ekkor még nem gondolkodtunk azon, hogy mikor akarjuk akár befejezni, akár szüneteltetni, csak kósza gondolat volt, amit még nem igazán vettünk komolyan.

 

 

 

Gyula: Az elmúlt időszakban nagyon sokat gondolkodtunk rajta és végül természetesen Tamással és a feleségemmel, Judittal közösen hoztuk meg a döntést, ő is rengeteget segített nekünk a szervezésben minden évben. Tíz éven keresztül Magyarország egyik legjobb hangulatú és legsikeresebb Alfa Romeo találkozói voltak Esztergomban és ezt nem mi mondtuk-mondjuk, hanem az elmúlt években ezt a visszajelzést kaptuk a társaság nagyobb részétől. Összesen több, mint 2500 Alfa és más olasz autó – többek között Ferrarik és Maseratik – fordultak meg a Bazilika előtt. Forgatott rólunk a TotalCar, a Fókusz, írt rólunk a HVG Online, az Autó-Motor, több híradóban is szerepeltünk. Szinte majdnem minden évben volt egy-egy új Alfa modell, amit a sajtópremiert követően Esztergomban láthatott először a közönség, pl GT, Crosswagon, 156 GTA. Szép volt, jó volt, de most egy időre elég is volt.

 

Tamás: Ehhez még annyit, hogy számunkra az volt a legnagyobb "szakmai" elismerés, hogy a legfontosabb olasz autós oldal, az italiaspeed.com is közölt cikket Esztergomról. Kiegészítve az előbbieket, egyszerűen úgy érezzük, hogy jelen pillanatban nem mozgat annyira a találkozó megszervezése, mint mondjuk öt évvel ezelőtt és a közeljövőben más tervekre szeretnénk koncentrálni. Természetesen hiányozni fog, hiszen mindketten esztergomiak vagyunk, így különösen a szívügyünk volt ez a rendezvény, ellentétben azokkal a találkozókkal, amikor elmegy a csapat és kibérel egy repteret, versenypályát, stb... de semmilyen személyes vagy érzelmi kapcsolat nem fűzi a szervezőket a helyszínhez.

Másfelől megközelítve a dolgot, kissé csalódtunk az alfás társaságban. Az utóbbi években nagyon felhígult a csapat és hihetetlen mennyiségű rosszindulat, pletykák, irigység és mindenféle álhírek kísérték a találkozót, illetve személy szerint minket, amiből már nagyon elegünk lett.

Dénes: Mesélnétek erről egy kicsit bővebben – ha lehet?

 

Gyula: Persze. Évek óta visszatérő dolog, hogy a találkozó előtti hetekben-hónapokban folyamatosan kértünk mindenkit a fórumokon: akik már jártak korábban Esztergomban és van ötletük, tippjük, bármi, amivel jobb lehet a találkozó, bármi olyan program, amin szívesen részt vennének, akkor mondják és ne utólag kritizáljanak. Továbbá szívesen vesszük a segítséget, pl a parkoltatásnál, ami éveken át jól is működött a szegedi alfás csapatnak köszönhetően. Ezzel szemben nem nagyon mondott senki semmit, aztán a találkozó után jött a fanyalgás, hogy mi minden nem volt jó. Utólag könnyű kritizálni, de amikor megvolt a lehetőség véleményt nyilvánítani, akkor persze szinte senki nem élt vele.

 

Tamás: És ezek még csak a komolytalanabb esetek. Természetesen sokan akartak a zsebünkben is turkálni, számolgatták, hogy mennyi bevételünk lehet, mennyit költhetünk és mennyi hasznunk maradhat. Volt olyan év, amikor az egyik alfás tételes elszámolást kért a fórumra, mondván biztosan „belenyúlunk” a pénzbe. Feltettük, láthatta mindenki, hogy mi mennyibe került és mennyi maradt, utána érdekes módon elhalkultak a kritikák. A legszebb a 2010-es év volt: utólag azt hallottuk vissza, hogy mi ketten azért tudtunk elmenni Milánóba a centenáriumi ünnepségre, mert annyit kerestünk a találkozón, hogy ebből telt rá. Aki ezt hiszi, azt sajnos ki kell ábrándítsuk: a milánói út nekünk többe került, mint amennyi a találkozó teljes költségvetése volt. Egyébként meg ki milyen jogon turkál a zsebünkben, nem igaz?

 

Gyula: Az én kedvencem az volt, amikor arról beszéltek, hogy nem értik mit kell több hónapon keresztül szervezni. Elkérjük a parkolót, egy telefonnal meghívunk néhány szponzort, utána az egészet feltesszük az internetre és majd jönnek a résztvevők, mindez pár nap alatt megoldható, mi pedig sajnáltatjuk magunkat, hogy 4-5 hónapig dolgoznunk vele. Aki szervezett már találkozót – ha csak egy kisebbet is –, csak az tudja mennyi munkával jár. Ott van a Selénia rally, Komárom, a gyorsulási verseny, mindegyikben több havi munkájuk van a szervezőknek, nem véletlenül. Mindenki előtt nyitva a lehetőség, lehet csinálni, akkor majd meglátják, hogy mennyire összetett dolog.

 

Tamás: Félreértés ne essék, nem a kritikákkal és a kritizálással van a probléma. Alapvetően, ha valaki egyrészt kultúrált, intelligens formában teszi ezt, másrészt nem merül ki annyiban, hogy "nem volt jó, mert csak", hanem építő kritika, akkor ezzel nincs gond. Számtalan eset volt, amikor valaki elmondta, amit gondol, mit kéne másképp, mit lehetne jobban és tanultunk belőle, változtattunk a következő évre. De amikor valaki azt mondta, hogy ez meg az nem volt jó és megkérdeztük, hogy oké, akkor szerinte hogyan kéne, akkor természetesen hallgatás volt. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ezek után egyre jobban erősödött bennünk, hogy ilyen emberek miatt minek törjük magunkat és miért dolgozzunk hónapokon keresztül, ha úgysem jó soha semmi?

Ehhez kapcsolódva kissé más téma: néhány éve volt 147-es találkozó a Balatonon. Az egyik 147 tulaj lelkesen és profin leszervezett mindent, nagy sikere volt. Később eladta az Alfáját és kikerült a társaságból. A fórumon ment az agyalás, hogy valamit kéne megint, de mindenki arra várt, hogy majd valaki más megszervezi. Engem is megtaláltak, mondván többéves rutinom van a szervezésben és én vállaljam fel. Elhárítottam azzal, hogy nekem bőven elég évente egyszer Esztergom és különben is, itt a lehetőség, bárki odateheti magát és megmutathatja mennyire ügyes. Erre jöttek a kifogások, hogy „ááá, én nem tudok egy ilyet megszervezni” meg „biztos nem csinálnám meg jól, de ha valaki más megszervezi, akkor elmegyek” vagy „nincs rá időm”. Azóta sincs 147-es találkozó. Ez csak egy apró példa a sok közül, de azt hiszem nem kell hozzá különösebb kommentár.

 

Dénes: Rendben, közben lassan felfogom, hogy nem lesz találkozó. Mik a terveitek alfás fronton a jövőben?

 

Gyula: Mindkettőnkre óriási hatással volt a milánói hétvége. 5.000 Alfa és 12.000 rajongó a világ minden részéről, soha nem látott veteránok, különlegességek, alfás pályanap Monzában, stb... A jövőben a nagyobb külföldi találkozókra szeretnénk több időt fordítani, elmenni a Milano-San Remo versenyre, a Mille Migliára, Belgiumba a SpaItalia-ra, Angliába a Goodwood-i Sebesség Feszitválra, baráti kapcsolatokat ápolunk a német és holland klub több tagjával, őket is meg akarjuk majd látogatni. Emellett szeretnénk Olaszország általunk eddig még nem látott autós „zarándokhelyeit” végigjárni. Szeretjük a régi olasz autókat, néhány éve volt már egy ilyen túránk, akkor elég sok helyre eljutottunk, erről az Amorén és az Alfissimoban is jelentek meg cikkek. De rengeteg olyan múzeum és gyűjtemény van még, ami eddig kimaradt és szeretnénk megnézni.

 

Tamás: A külföldi találkozók mellett a másik fő irány, hogy szeretnénk aktívabban segíteni olyan embereken, akik erre rászorulnak. A családunk hosszú évek óta jótékonykodik és a jövőben ezt kicsit nagyobb társasággal, szervezettséggel szeretnénk folytatni. Az alfások óriási „társadalmi bázist” jelentenek és egy részük számtalanszor bizonyította már, hogy össze tudnak fogni egy-egy cél érdekében, erre kívánunk komolyabban építeni. A jövőben több jótékonysági akciót szeretnék szervezni, amiben számítunk azokra az alfásokra, akik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is egy-egy nemes célért. Idén nyárra már van tervünk erre vonatkozóan, de még nagyon az elején vagyunk, egy vidéki iskolát szeretnénk meglátogatni, ahol beteg és hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak. Ha körvonalazódik és lesznek konkrétumok, az Alfa Romeo Club Magyarország weboldalán meg fognak jelenni az ezzel kapcsolatos információk.

Másrészt szeretném átadni a tapasztalatainkat mindazoknak, akik Alfa találkozót szerveznek. Tavaly például megkerestek a szegedi találkozó szervezői azzal, hogy ők is szeretnének tájékozódási versenyt és miután Esztergomban évekig volt, adjunk nekik pár ötletet, tippet, hogy hogyan csinálják. Ugyancsak megkerestek a Székesfehérvár-Velence találkozó szervezői, hogy nekik is segítsünk, mert ez az első találkozó, amit szerveznek; nekik is szívesen segítettünk. Emellett ha bárki bármilyen találkozót szervez, szívesen adunk tanácsot, amennyiben megkeresnek.

 

 

Dénes: Zárásként nem is tudom mit lehetne mondani, talán köszönetnyilvánítás és reméljük egyszer lesz még esztergomi találkozó?

 

Gyula: Egyvalamit azért tisztázzunk: nem azt mondtuk, hogy soha többet nem lesz Esztergomban évnyitó Alfa Romeo találkozó, hanem azt, hogy 2011-ben nem lesz. Lehet, hogy 2012-ben vagy pár év múlva megint megrendezzük majd. Egyszerűen most így érezzük jónak és másra akarunk koncentrálni.

Nekem lenne még valami, eddig nem volt alkalmam elmondani az érintettnek: az Amorés csapatból Országh Miklós (count M) minden évben azt mondta, hogy a találkozó előtti péntek estén nyugodtan, mindennel elkészülve szeretne velem sörözni, de ez végül sosem jött össze. A péntekek mindig az éjszakába nyúló munkáról, kapkodásról, utolsó simításokról szóltak. Miki ha olvassa ezt a beszélgetést, ezúton üzenem neki, hogy az ajtóm nyitva áll előtte és bármikor a vendégem arra a sörre! (nevet)

 

Tamás: A köszönetnyilvánítással bajban vagyunk, rengeteg ember és cég működött közre az elmúlt tíz évben, de ha a nagyobbakat kéne kiemelni… Helyben mindenképpen az egyházat és az önkormányzatot, illetve Esztergom lakosait, akik alapvetően minden évben örömmel viseltek el minket. A támogatók közül a Fiat Magyarországot, az Elaforgot és az Alfa Romeo Club Magyarországot, ők a kezdetektől fogva mellettünk voltak. Természetesen óriási köszönet illeti az Amore csapatát is, függetlenül attól, hogy szétváltak útjaink. Emellett sok Alfa kereskedés, szerviz, autós cég és egyéb kiállító volt Esztergomban, illetve rengeteg ember segített nekünk a legkülönbözőbb feladatokban. Ezúton szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani, aki az elmúlt tíz évben bármilyen formában hozzájárult az esztergomi találkozók sikeréhez.

 

Dénes: Köszönöm a beszélgetést.

 

Gyula, Tamás: Mi köszönjük.

 

Esztergomi Alfa Romeo Találkozó 2001-2010 VIDEO