Hírek

XII. Selénia Rally - Veszprém beszámoló

Az előre jósolt esőnek híre sincs, gyönyörű napsütéses idő várt minket Veszprémbe érve. Következett az ismerősök üdvözlése, a finom kávé elfogyasztása, regisztráció és a versennyel kapcsolatos infók begyűjtése. Már sok éve próbálunk minél jobb eredményt elérni a kedvenc versenyünkön. Voltunk már 8 és 4 helyezettek is. Az idei versenynek taktikusan fogtunk neki. A verseny előtti napokon mind a ketten az Elaforg oldalát böngészve próbáltunk minél több infót begyűjteni az ottani adatokból. A versenyt GPS segítségével kezdtük, mindent stopperral mértünk és jegyzeteltük a pár másodperces megállásokat is.

Nagy izgalommal vártuk a rajtot. Minden előkészítve, autó megtankolva, kedvenc 13-as rajtszámunk felragasztva, jó kívánságok begyűjtve… és RAJT!

Az első feladatnál egy templomról kellett infókat begyűjteni. Jött az első cseles kérdés. Melyik érsek neve szerepel a templomon. Az évek alatt kiismertük a szervezőket, hogy minden kérdést figyelmesen kell elolvasni és értelmezni. Itt nem sikerült minket csőbe húzni, mert a falon egy püspök neve volt, és egyetlen kőkereszt sem volt a templomon.

A második feladat volt a számunkra rettegett Selénia állomás. Jó negyedórás pihenő után itt egy Seléniás totót kellett kitölteni, majd jött a vicces horgászat. A kifogott mű halak után kaptunk kérdéseket, aminek a jó megválaszolásáért plusz pontokat lehetett begyűjteni. Az állomáson a harmadik feladat szerint a megadott betűkből kellett Seléniás termékeket kirakni.

A harmadik állomáson ismerős alfásoktól kaptunk a Balatonról egy totót. Csak pislogtunk a kérdéseket látva és a megadott rövid idő miatt hasra ütve írtuk az általunk jónak ítélt tippeket. Így utólag ne volt rossz a 11-ből 9 jó válasz.

Ez után a feladat után érkeztünk el a Balaton partra. A Tihanyi félszigeten a Panoráma hotelhez ahol várt minket a következő, sorban a negyedik feladat. Itt volt a már megszokott bortotó valamint a tihanyi félszigetről pár kérdés. Ezeknek a kérdéseknek a nagy részét tudtuk így innen már csak a borokat kellet jól felismernünk, ami nem volt nagyon nehéz feladat.

A boros feladat után jött egy kis tihanyi keringés. A szervezők próbáltak minket megviccelni és keresztül kasul járatták velünk a szigetet. Ezt nagyon köszönjük nekik, mert csodás volt a Balaton, a táj, a kilátás. Meseszép volt az éppen virágzó levendula mező, amit itt láthattunk.

Az ötös feladat előtt jött a feketeleves. Futó verseny volt a soron következő állomás falujában. Ahol a forgalomirányítás miatt dugó alakult ki. Itt peregtek az értékes percek, amit próbáltunk pontosan dokumentálni. Végre sikerült a feladat helyszínét megközelíteni, gyorsan megoldani a kérdéseket és magunk mögött hagyni ezt a falut.

A hatodik feladatnál egy templom romnál kellet megoldani a templomhoz kapcsolódó kérdéseket.

A hetedik feladat, a Nagyvázsonyi Kinizsi várnál várt minket. Pontosabban egy kis séta után jutottunk a várhoz. Már jártam itt máskor is, de a vár most is lenyűgözött. Idő nem maradt, hogy bent is megnézzük, így csak kívülről csodálhattuk meg. Felírtuk, hogy mi van a szobor kezében, mióta üzemel a Posta Múzeum, és hány emeletes a vár és már siettünk is vissza az autóhoz, mert nagy zápor kapott el minket. Viszonylag száraz bőrrel megúsztuk és indultunk tovább.

Közben jött a szervezőktől egy telefon, hogy az itiner egy helyen rontva van és a 93,5 km –es jelölésnél egyenesen mutatja, az irányt ott jobbra kell kanyarodni. Még éppen időben, mert akkor értünk az említett kereszteződéshez.

Hamarosan elérkeztünk a 8. és egyben utolsó feladathoz. Egy játszótéren kellett a már meg szokott számolós feladatokat teljesíteni. gyorsan letudtuk ezt is és siettünk vissza, mert elég sok időt vesztegettünk a verseny közben.

Innen a célhoz vezetett az út ahol a beérkezés előtt gyors számolás után úgy döntöttünk, hogy a megengedett maximum 1 órás időt íratjuk jóvá és reménykedtünk, hogy nem számoltuk el magunkat.

Éhesen és fáradtan adtuk le a feladat lapokat és parkoltunk le az autókereskedés udvarán. Kezdődött a várakozás az eredményhirdetésig. Közben elfogyasztottuk a finom ebédünket, megittuk a kávénkat, beszélgettünk a régen látott ismerősökkel és persze találgattuk, hogy kinek sikerült jobb feladatlapokat megoldani és pontosabban beérkezni a még titkos szintidőhöz képest.

Jött az eredményhirdetés. A tízediktől sorolták a helyezetteket. Az ötödik környékén kezdtünk elkeseredni, hogy az idén még a legjobb tízbe sem kerültünk be. Aztán jött a 4, 3, 2  és a nyertes … a  13 –as rajtszámú páros. Először fel sem fogtuk, hogy ezek mi vagyunk, utána pedig örömmel borultunk egymás nyakába és diadalittasan álltunk fel a dobogó legfelső lépcsőjére. Átvehettük az Elaforgosok értékes ajándékait valamint a kupáinkat, ami az óta nagy becsben van tartva. Régóta szerettünk volna az első három közt végezni, de legmerészebb álmainkban sem szerepelt az első hely.

Nagyon köszönjük az összes szervezőnek, segítőnek, szponzornak, hogy létrejöhetett ez a verseny és gratulálunk minden résztvevőnek, nyertesnek. Jövőre megyünk megvédeni a címünket!

 

Rita és Rita