Magazin

Az első GIUGIARO 156SW Magyarországon.

Az első GIUGIARO 156SW Magyarországon.

A mostani tesztünk főszereplője az első GIUGIARO 156 SW 2.4 M-jet 20V, ami 2003 őszén legurult egy autószállítóról a Budaörsi Alfa kereskedés udvarára.
A 156-os korábban is nagyon szép volt, de mondhatjuk úgy is, hogy GIUGIARO mester feltette az „i”-re a pontot ezzel a munkájával.

A motorja épp úgy újdonság volt, mint az átrajzolt külső. Egy öthengeres 2.4 M-jet 20V dízelmotort tettek a tetszetős szürkés-gyöngyházmetál motorháztető alá. A felszereltsége is igen komolyra sikeredett, még ma is a jobban felszerelt autók közé tartozik.

Nézzük hát, mit találunk ebben az autóban és közbe ne feledjük, hogy 2003-at írunk.

  • Gyöngyház metál fényezés,
  • Küszöb spoiler,
  • Tetősín,
  • Motoros mozgatású napfénytető,
  • Gyári mozgásérzékelős riasztó,
  • Összes ablakot villanymotor mozgatja épp úgy, mint a tükröket is, amik fűthetőek is,
  • Szinezett üvegek,
  • 6db légzsák (kormány - utas oldali, 1-1 az ülések oldalában és a függöny légzsákok)
  • ABS,
  • Menet stabilizátor,
  • Kipörgés gátló (kikapcsolható)
  • Tempomat,
  • 2 zónás digitális légkondicionáló szmog érzékelővel.
  • Alfatext ülések, a két első fűthető is, a vezetőoldaliban motorosan állítható gerinctámasz,
  • Lehajtható könyöklő elöl / hátul,
  • 1/3 - 2/3 arányban dönthető hátsó ülések,
  • CD/rádió és CD tár a csomagtartóban,
  • Bőrborítású kormány- rádióvezérléssel, bőrborítású váltógomb,
  • 16-os könnyűfém felni 205/55R16 gumikkal,
  • Felhúzható kutyaháló,
  • 12V csatlakozó a csomagtartóban

Nos, azért ez valóban nem rossz, igaz? Így 8 évvel később is, igen csak megállja a helyét. Ez a remek példány 2004.01.-tól tesztautóként kezdte meg az életét. Rajta keresztül ismerhette meg a hozzáértő és a kevésbé hozzáértő, a falábú és az egyéb alkalmi tesztelő, hogy mit is tud a 156SW ezzel az 5 hengeres, 175 lóerős dízelmotorral. A korabeli teszteket olvasgatva nincs is olyan, aki ne említené meg, hogy mennyire jól megy az autó. Itt kerül elő a tollakból, klaviatúrákból elsőként a SPORTDIESEL jelző. Az autót vezetve kipipálom én is eme jelző létjogosultságát! Olvashatunk még róla izgalmasabb és unottabb beszámolókat is.
Bizony van, akinek az „sz@r” sem elég büdös, és ellenállhatatlan késztetést érez, hogy mindenáron belerúgjon, mert olasz és nehogy már jót kelljen írni róla. Miközben érzi, tapasztalja, hogy egy tényleg jó autóban ül, de nem akar tudomást venni róla, illetve még is tudomást vesz róla, de az olvasók fele inkább másként tálalja. Bármilyen hibát felnagyít, amit egy német autónál inkább észre se vesz, csak hogy lehessen rosszat is írni. De még az is lehet a háttérben, hogy anno csak az Alfát kapta meg tesztelni, és nem volt mellé ajándékcsomag. Az igazság valahol félúton lehet.
Írni természetesen bármit lehet, még ha magában mélyen el is raktározza, hogy ez tényleg egy jó autó volt. Magyarországon amúgy is divat a német autókat isteníteni, a többieket meg jól lehúzni, még ha a valóság mást is mutat. Mi Alfások úgy is megszoktuk már, hogy teljesen mindegy mit tud az autó, úgyis belerúgnak a médiában.

De kanyarodjunk inkább vissza az Alfához. Szóval, főhősünk csak állta a sarat és csak szaporodott benne a tesztkilométer, meg egy-két sérülés, amit kénytelen volt elviselni, mert sokan próbálták a határait és nem mindenki tudott vezetni, csak azért mert tesztelő volt. A hosszas tesztélet után kegyes volt az élet a 156SW-vel, és sorra gondos gazdák kezébe „adta”.
Először egy F.A.M-os dolgozó mentette ki a tesztautók sorából, majd rendbe tette, és élvezte az autót a minden napokban. Innen egy másik lelkes Alfáshoz került, aki nagyon komolyan gondját viselte.
Legutolsó tulajdonváltás 2009-ban történt, a család egyterűt igényelt, így lecserélte az éveken keresztül hűen szolgáló 156SW-t. A sors egy újabb gondos Alfáshoz irányította, aki nem csak az autót látta benne.

2010-ben nosztalgiázni ment, újból kamerák elé állt, de most egy új műfajban próbálta ki magát, egy filmben vállalt főszerepet, "A szinglik éjszakája" című alkotásban. Eger utcáin szaladgált fel s alá, miközben a film főszereplőjének a taxiját alakította.

A stáb körében is kedvelt autó lett, mert nem csak a forgatásra használták, ha nem elugrottak vele két alaklommal Bp-re is.( Ezt onnan tudjuk, hogy autópálya matricát viszont elfelejtettek venni, erről meg érkezett a büntetés ) Film kritikát nem írnék, mindenki döntse el maga, hogy milyen a film.

Egy biztos, az autó végig jól játszotta a szerepét. Sajnos a filmforgatást nem úszta meg kisebb karcok, apró kis horpadás nélkül. A F.A.M. becsületére legyen mondva, hogy nagyon rendben adta vissza a gazdának az autót, aki megfogadta, hogy többet már csak a saját fényképezőgépe előtt fog szerepelni.

Kalandos élete volt idáig, senki nem vitathatja. Ma 8. évében jár és 163ezer kilométert gyűjtött össze eddig. Persze a tesztévek és a falábú pilóták pár kopó alkatrész életét lerövidítették, de ezen kívül minden rendben van. Én 1 hónapot töltöttem el, eme „híres” 156 SW-vel. Ezen időszak eseménytelenül telt. Reggel beültem elindítottam, jöttem-mentem, majd hazaérve leállítottam, és ez így ment egész hónapban. Eszembe se jutott, hogy létezik szerviz. Egy újabb példa arra, hogy az Alfák leginkább csak a fejekben rosszak. Valójában lényegesen jobbak, mint a hírük, amit általában olyanok terjesztenek, akik még a hátsó ülésen sem ültek.

Mivel a tulajdonos jó barátom is, így szinte mindent tudok, az autóról amióta nála van. Nézzük hát meg, hogy mi minden lett cserélve. Már csak azért is, hogy teljes képet kapjunk az autóról.
A szokásos szervizekre, mint például a vezérlés csere, olajcsere nem térnék ki. inkább azt írnám meg, ami meghibásodás miatt  kellett cserélni.

  • Kettőstömegű lendkerék és kuplung szett,
  • Légtömegmennyisémérő
    (ami „madeingermáni” bosch, azaz fosch )
  • Termosztát,
  • Hátsó gátlók és rugók,
  • Bal első kerékcsapágy,
  • 1db izzítógyertya,
  • 1 pár első felső lengőkar.

Ezek nem olyan nagy dolgok, egy ilyen múlttal rendelkező autó esetében.

A belsőről is essék szó. A kormányon látható kopás, ott is csak 8 órától 11 óráig. Itt a bőr legfelső rétege lekopott. 12 óránál észlelhető a perforált bőr részen, hogy a kislyukak kezdenek eltűnni. Úgy gondolom, hogy ezen kopások bőven beleférnek a 163e km futás teljesítménybe.

Az ülések szinte újjak, pedig megjárta pár fenék és gyerekek is sokat utaztak benne. Egy kis gyűrődés található a vezetőülés bal felén, a felső oldalsó részén, de maga az anyag nincs még ott sincs megkopva. Ülésfűtés működik mindkét ülésben épp úgy, mint a motoros gerinctámasz állító.

El kell szomorítsak minden német és egyéb autó elvakult tulajdonosait, hogy tetszik, vagy nem tetszik, minden egyéb elektromos kütyü funkcionál pont úgy, mint új korában!  A belsőtükör sem marad a kézben ha beállítjuk és a kesztyűtartó fedelet is könnyedén lehet használni becsukott ajtó mellett is.

A tetőablak nem ázik be, nem fütyül a szél nagyobb tempónál sem…. teljesen rendben van az autó ilyen téren is. Szerintem a képek magukért beszélnek.

Korábban említettem, hogy az erőforrás szintén újdonság volt 2003 őszén ebben a GIUGIARO 156-ban. A motor elődje már ismert volt a korábbi 156-ból és 166-ból. Azokban lévő 2,4-es erőforrások viszont csak hengerenként 2szelepesek voltak, míg az újdonság, már hengerenként 4 szeleppel dolgozik. Az elöző generációs motorok 136/140/150 lóerősek voltak. A 2.4 M-jet 20V-k pedig 175/163 lóerővel jelentek meg.
( a gyengébb verziót nem szállították Magyarországra )

2006-tól a 166-ban 185 lóerővel is elérhető volt. Nem csak a szelepszám növeléstől jöttek a lóerők, hanem ez már egy második generációs JTD motor, azaz már M-jet, amit olvashatunk is a fenekére ragasztva. Változtattak a porlasztócsúcsokon és a befecskendezési rendszeren is, mondjuk úgy, hogy az egész rendszert "átgyúrták". Mindezen változtatások nagyon jótékonyan hatottak a menetteljesítményre. Az 1435kg autót 8.6 alatt lövi 100km/h tempóra, és óra szerint 225-öt ma is megfutja, majd egy kis noszogatás után a 230-as osztásról is letörli a port a mutató. Persze mindezt Németországban, illetve zárt versenypályán próbáltam. Azért nem olyan rossz adatok ezek egy 8 éves TESZT autótól, amiben 163.000km-t mutat a számláló. A rugalmasság terén a 385Nm-ből gazdálkodó motor még nagyobbat tud villantani, mint a 0-ról 100-ra való gyorsításkor. Akár nagyobb benzinesekkel is felveszi a versenyt, ha úgy hozza a sors. A konkurens márkák „kihívásai” miatt is ritkán kell szégyenkezni egy-egy megindulásnál. 4.-ben is szépen megemeli az orrát és komoly gyorsításba kezd, ha lekoppintjuk a gázpedált. A 4.-et 60-70-től egészen 170-ig lehet használni, Az 5.-et 80-tól 200-ig. Szóval rendes tartományban húzatható, ha a szükség úgy rendeli. Ezek az adatok furának tűnhetnek egy benzineshez szokott autósnak, de bizony ez a valóság.

Egy barátom szerint alattomosan gyorsít, mert mindenféle előjel nélkül egyszer csak meglódul. Ő megszokta, hogy ha meg akar indulni az autójával, akkor vissza kell váltania, majd megnő a motorhang és csak utána következik az a „műsor”, ami itt visszaváltás nélkül is előadódik. Ezt persze anya nem díjazza és már a váltókar fele nyúlva jön a „nem tudsz nyugton maradni?” morgás.
A 160-as tempó ebben az Alfában kényelmes utazó tempó. Ekkor még nem is hallható a 6.-ban 2.850-as fordulaton járó motor. A pillanatnyi fogyasztásmérő meg vicces 6.4 - 6.6L/100km közti fogyasztást mutogat. Az emberben megfogan egy gondolat, hogy megütögeti a kijelzőt, hogy hahóóó ébresztő, ennyivel nem érheted be. Hangját kihúzatva hallatja csak 3.500-as fordulat közelében és akkor is csendes, kellemes mély orgánumú az 5 henger miatt. Ez a motor egészen más, mint a korábban megszokott dízelmotor. Nem „fogy el”  3.600-3.800-nál, mint pl. az 1.9 jtd 8v, hanem „villanymotorszerűen” elkezd húzni 1.800-1.850-tól és egészen 4.800-ig érezhető teljesítményt nyújt. Többször előfordult, hogy miközben a mögöttem loholó konkurenciát figyeltem a tükörben, leszabályozott a motor 5.000-en. Se a hangjából se teljesítmény csökkenésből nem éreztem, hogy mindjárt jön a leszabályozás.

Kívülről hallgatva a konkurencia 2003-as diesel verzióik mellett meglepően csendes. Egy Audi A4 2.5 TDi-vel összehasonlítva meg akkora a különbség, hogy a tudatlan akár egy hangos benzinesnek is titulálhatná az Alfa motorját. Az autóval eltöltött 1 hónap alatt 1380km autóztam. Az élményautózásért cserébe  7.8 litert kért 100 kilométerenként. Volt benne Bp.-i dugózás bőven és sok haladós autópálya tempó is.
Eljött a nap és a gazda megjelent nálam, hogy vissza vegye féltett kincsét.

Érzékeny búcsút intettünk egymásnak. Még néztem egy darabig ahogy távolodik az utcában. Szép ez az Alfa, még így 8 évesen is.
Abszolut nem lóg ki a mai autók közül. Az olaszok mindig is tudtak egyéniséget, maradandó szépséget önteni egy autóba. Irigyli is a többi autógyár eme képességűket.

George