Magazin

Az izomgép!

Az izomgép!

Történetesen a Giulietta csúcs változatát, a 1750 TBi QV-t volt módomban durván 800km-en keresztül kóstolgatni. Csúcsváltozathoz illően bőven volt extra az autóban. Engem a motor erején kívül a dupla üvegtető fogott meg a legjobban. Kellemesen világos lett tőle az autóban és a Rosso autóhoz nagyon jól illett a fekete üvegtető.

A félbőrülések szép kidolgozásúak és a csúcsverzióknál megszokott módon piros cérnával vannak varrva. Ezen ülések az alapülései a QV-nak. Sajnos oldaltartása inkább csak átlagos. Remélem, hogy az extraként választható ülések, már jobb oldaltartással bírnak. A kisebb motoros Giuliettához képest én komolyabb ülésekre számítottam egy csúcs verzióban.

 

A médiából a komolyabb fejegység foglalta a helyet, amihez felnyíló monitor is társult. Számomra csalódás a fejegységen a média gomb, mert se DVD-t se TV-t nem tud nézni az, aki a gomb láttán erre gondol, viszont üdvözítő megoldás, hogy itt már SD kártyátról is tudunk zenét hallgatni.

A monitor nagyon jópofa, mikor gyújtás ráadása után felnyílik és egy szép Alfa logóval „köszönti” a bent ülőket. Bárki látta működés közben, bent ülve, vagy mellette állva-elhaladva rögtön kiszúrta eme technikai látványosságot. Használati értéke egy idő után már nem annyira egyértelmű, DVD / TV híján akár mondhatjuk azt is, hogy nélkülözhető lenne, de ha a monitort lecsukjuk, akkor nem látunk semmi infót, mert a fejegységnek nincs kijelzője.

Az is kár, hogy az iránytűt mindig nézni kell, kivéve, ha navigációt használjuk. Bízom benne, hogy idővel lesz egy szoftver frissítés, ami száműzi ezt az iránytűt.

Ha nem is elsőre, de egy kis fészkelődés után megtaláltam a helyem tetszhetős ülésben. Kíváncsi leszek ha belebotlom más üléssel rendelkező Giulietta QV-ba, hogy abban milyen lesz megtalálni a jó és kényelmes vezető pozíciót.  Igazából ettől több negatívumot nem találtam az autóban. Összességében, szerethető, jó kis verda.
Az autóban kanyarkövető xenon lámpák világították az utat, fényerejével elégedett voltam, szépen és egyenletesen terítette az autó előtt a fényt, nem voltak homályos foltok.
Hátul két csövön távozott a motorban lakó lovak által előállított melléktermék.
A tükörházak selyemezüst borításban pompáztak. Minden adott volt, hogy belül is jól érezze magát az ember, illetve ha kívülről szemléli, akkor elégedetten időzhessen a tekintet az autón. Mert aki Alfás, az szereti csak nézegetni is a remek formát.

Végre valahára egy olyan erőforrás került a motortérbe, ami az autó megjelenéséhez méltóan tudja, mozgatni a kasznit. Szám szerint 235 lóerő lapít a motorháztető alatt és várja, hogy mozgósítsa a vezető.
Ez egy 1750 cm3-es négyhengeres erőforrás, ami minden tekintetben a technika csúcsát képviseli. Méltán büszkék erre a motorra az olaszok!

Hangja kicsit visszafogott, kihúzatva tompa mélyhanggal festi alá a gyorsulási élményt. Nem hiába az Olaszok mindig is hangolták a kipufogórendszereket, akár Fiat Tipo-ról beszélünk, akár más komolyabb Olasz márka képviselőjéről. No persze a szigorú uniós normák teljesítése miatt, visszafogottabb hangon „szól” a rendszer, de így is felfedezhető, hogy nem csak egy csövet meg pár dobot akasztottak találomra a kocsi alá. Alap esetben és átlagos gyorsításoknál majd hogy nem csendben gurul az autó, de ha átváltunk Dynamikba és a fordulatszámmérőn a felsőbb régiókban garázdálkodunk, akkor kellemes hangokat hallgathatunk. A Giuliettánk ezzel a motorral álló helyzetből 6.8 másodperc alatt eléri a 100km/h-s sebességet, és ehhez elég az 1-es és 2-es fokozatot használni. Továbbkapcsolgatva a váltót, miközben a gázpedált a padlóhoz szorítjuk gyorsan halad a sebességmérő mutatója felfele. Komoly önuralom kell, hogy  az autópályán a 130-at tudja tartani az emberfia, vagy a lánya.
Én, ehhez a feladathoz, a tempomatot hívtam segítségül, nélküle ugyanis mindig elkalandozott a sebességmérő mutatója. Aki nem szeretne a sebesség túllépésért fizetni, annak a tempomat a sebességkorlátozó szerepét is betöltheti.

„N” üzemmódban jelzi nekünk a műszerfalon két nyilacska, hogy „szerinte” feljebb, vagy lejjebb kéne kapcsolnunk a váltót. Érdekes, hogy már 60-nál is „kéri”  a 6.-at. Kipróbáltam és különösebb erőlködés nélkül megy 6.ban 60km/h –val. Ha gyorsítani szeretnénk innen, akkor természetesen javasolja a visszaváltást.
A motor már 1900-as fordulattól 340Nm-t bocsájt a rendelkezésünkre, így nézve nem is meglepő, hogy alacsony fordulaton „kéri” hogy kapcsoljunk feljebb a tartós haladáskor. Békésen haladva meglepően kicsi átlagfogyasztási értékek jelennek meg a kijelzőn, már már kétésge vonhatóan kis értékek, főleg ha szem előtt tartjuk, hogy 1.8-as turbó benzin motor mozgatja az autót.

A DNA kapcsoló „D” állásában használtam el az első tank üzemanyagot.
Bőven élveztem a teljesítményt, komoly kigyorsításokkal fűszereztem a vezetés élményét, és az autópályán is inkább a belső sávot használtam. Akik szerint már nincs tekintéjt sugárzó "arca" a Giluliettának azoknak elárulom, hogy nem kellett használnom a reflektort ahhoz, hogy a pályán utamra engedjenek. Elég "megérkezni" az előttem haladóra, már is szabaddá teszik a sávot. Imádom az ilyen autókat, ezeket nekem találták ki :) Mint mindennek, így ennek az élvezetes autózásnak is ára van. Ha a rendőrök ép nem járnak arra amerre élvezkedünk, akkor csak a benzinkúton kell megfizetni az élményautózás árát. Fentebb a valósághoz képest szerényebben taglalt örömautózás 13,6L/100km fogyasztást eredményezett. Most se felejtse el kedves olvasó, hogy egy turbós benzines, 235 lóerős autót itatok.

A második tank tartalmából már több kilométer sikeredett, és Budapestet elhagyva, az autópálya 23-as kilométerétől messzebbi célállomást is meglátogattam. Lenyugodni még nem teljesen sikerült, mert sokszor mozgósítottam most is minden lovat, viszont faragtam a korábbi értékből, így 12.2 Litert könyvelhettem el 100km-ként. A tempót figyelembe véve egész barátságos ez a fogyasztás is. Ezzel az autóval nem lehet nagypapásan haladni.

A harmadik tanknál megpróbáltam odafigyelni egy kicsit még jobban.
Kevesebbet használtam az összes lovat, és próbáltam egy kicsit a forgalomba beolvadva haladni. Igyekeztem elhitetni magammal, hogy már ismerem az autót, és most jönnek azok a napok, amikor már nem kell minden méterben kíváncsian hajszolni a verdát.  Persze ez nem jelentette azt, hogy mindenkinek kerülgetnie kellett a gyönyörű Alfácskát. Nem képeztem forgalmi akadályt sem, csak nem akartam minden lámpánál elsőnek kilőni és mindenáron egy adott kocsisor elejére kerülni. Az M7-es 23-as kavicsánál kell letérnem, ha haza szándékozom menni, így ebben a harmadik tankban is volt bőven autópálya, előváros és budapesti városi araszolgatás is. Komoly meglepetéssel néztem, hogy így elég volt 9.1 liter 100km-re. Meggyőződésem, hogy tartós vidéki úton a fogyasztás lazán kilenc alá lehet vinni.

Az autó mondjuk úgy, hogy nagyon kezes bárány, jól kanyarodik, és jól tűri a hirtelen irányváltásokat is. Viszont úgy érzem, hogy a gumik nem teljesen partnerek az autóhoz. Korábban PZeroNero-val szerelt Giuliettát hajkurásztam. Igaz a teljesítménye csak a fele volt, viszont bombabiztos volt a kanyarokban. Ott nem éreztem, hogy kenődne, egyszerűen olyan volt az érzés, hogy nem tud leesni az útról. Ezekkel a Cinturato gumikkal viszont elkezd kenődni a kanyarokban az autó és sírdogálnak is. Szerintem egy gumicsere sokat lendítene az összképen. Egyébként meglepően jól autózható N-ben is, nem éreztem, hogy nem indult volna meg mikor kívántam. „D”-ben persze feszesebb lesz a futómű, gyengébb a kormány rásegítés és harapósabb a fék, „idegesebb” a gázpedál reakció, így lesz partner a Giulietta, az örömautózáshoz.:)

Tudom, hogy manapság szinte eltünik a kormányon érezhető visszajelzés, de ennek ellenére még is jó lenne ha legalább ezen izmosabb verziókban többet lehetne érezni a kormányon az autó és út kapcsolatról. 

 

Összegezvén a dolgokat, adott egy autó, amivel ha kell, lehet normál módon közlekedni, gyerekért menni az oviba, bevásárolni hétvégére, és ha úgy gondolja a családfő, akkor lehet vele állatmódjára is haladni. Akár honnan nézzük, két arca van a QV-nak. Az autóval töltött 1 hét és majd 800km alatt minden gondomat meg tudtam vele oldani, a napi stressz levezetésétől kezdve, a párom kedvenc bútorboltjából kimentett áru halom haza juttatásáig.

2010-ben az Alfa gyár által szervezett Alfa Romeo Clubok szövetsége alapításakor Baloccoban megmutatták nekünk a Giuliettát. Azóta vártam, hogy egy ilyen verzió is elhagyja a gyárat, mert manapság nem volt kellően erős modell az új Alfák közt! Menetteljesítmény terén nincs mit szégyellni a Giulietta QV-nak

Készítettem egy táblázatot összehasonlítás képen, hogy hova érdemes elhelyezni Alfás körökben, illetve más márkák hasonló autói közt a Giulietta QV-t.

 

  Alfa Romeo 147 GTA Alfa Romeo GT 3.2 V6 24V Alfa Romeo Giulietta TBi QV BMW 125i VW Golf  VI GTi Renault Megane RS
cm3 / szelep 3200 24V 3200 24V 1750 16V 3000 24V 2000 16V 2000 16V
Henger elrendezés V6 V6 S4 / Turbó S6 S4 / turbó S4 / Turbó
Teljesítmény 250 Le 240 Le 235 Le 218 Le 210Le 250Le
0-100 6.3 s 6.7 s 6.8 s 6.4 s 6.9 s 6.1 s
Végsebesség 250 km/h 243 km/h 242 km/h 245 km/h 240km/h 245 km/h
Súly 1360 kg 1410 kg 1320 Kg 1530 kg 1360 Kg 1407 kg

 

Mint látható a Giulietta a GT 3.2V6-jal megegyező menetteljesítményre képes, illetve a GTA-hoz is képest sincs nagyon elmaradva. Rugalmasságban biztos vagyok benne, hogy vannak tartományok ahol nem tudja megfogni a GTA a Giuliettát. Viszont a V6-os hangját még csak megközelíteni sem tudja, de ennek ellenére összeségében nagyon szerethető a QV.
Azt 1-es BMW annyiban kakukktojás, hogy az hátul hajt, de mindenképpen a kategóriába sorolandó. A népszerű konkurencia modelljei mellett sincs mit szégyenkeznie a Giuliettának, ugyan cm3-re a legkisebb a motorja, de technikai megoldásban az összeset felül múlja. Gyorsulásban is csak tizedekben mérrhető különbség, köztük. Végsebességben pedig tényleg csak elméleti jelelgű különbségek vannak.

Árával viszont nagyon jó a Giulietta a mezőnyben. Míg a BMW-ért 11-12Millió közt kell fizetnünk, addig a Giulietta QV alapára 8.4 Millió forint. A Golf VI-os is drágább, igaz csak pár százezer forinttal, de drágább és még gyengébb is.
A Megane ára az ami azonos szinten van a QV-val, ott viszont erőben mindenképen győz a francia. Akár honnan is nézzük, jó választás a Giulietta QV.

Nagyon úgy érzem, hogy amikor leváltom a mostani 156-om, akkor a QV hirdetéseket is bújni fogom!

 

George