A torinói szakszervezetek megállapodtak a vezetőséggel, hogy lemondanak az elmúlt évtizedekben kiharcolt jogaik egy részéről, korlátozzák a sztrájkjogot, növelik a műszakok számát és vállalják, hogy még egy jó ideig nem kapnak béremelést. Elsőre úgy tűnhet, hogy az 1939-ben Mussolini által Torinóban elindított, fénykorában több, mint 50 ezer embert foglalkoztató, napjainkban 5500 embernek munkát adó  Mirafiori üzem dolgozói – amelynek tömörülése az olasz ipari szakszervezetek közül a legbefolyásosabb – nemcsak csatát, hanem "háborút vesztettek" Sergio Marchionne-val szemben, de ez persze nem ilyen egyszerű. Nézzünk kicsit a "kulisszák mögé", hogy a döntés nyomán hogyan alakul a Fiat jövője!

 

 

 

A fent említett konszenzus Marchionne szerint javaslat volt, a szakszervezetek vezetői viszont ultimátumként tekintettek rá, de végül belementek a korlátozásokba. A megállapodást óriási viták előzték meg, Silvio Berlusconi kormányfő a döntés helyessége mellett, míg Giorgio Napolitano államfő ellene szólalt fel, a szakszervezetek sok helyen tömeges tüntetéseket és utcai megmozdulásokat szerveztek.

A Fiat olaszországi gyárai közül eddig kettő fogadta el az új feltételeket, de Mirafiori szava a döntő, így valószínű a többi is belemegy majd. A változásokra azért volt szükség, mert a Fiat-csoport 2010 első háromnegyedében elért kétmilliárd euros nyeresége (ami önmagában nem lenne rossz teljesítmény) kizárólag az Olaszországon kívüli üzemekből származott, ennek oka az olasz részlegek vészesen alacsony hatékonyságából adódott. Összehasonlításképpen: a Fiat otthoni üzemeiben 22 ezer alkalmazott évente 600 ezer autót állít elő, míg Brazíliában – ahonnan a profit 70%-a származik – 9400 ember 750 ezret, Lengyelországban pedig 6100 munkás 600 ezret.

 

 

Az engedményekért cserébe Mirafiori megkapja a Fabbrica Italia elnevezésű fejlesztési csomag részeként azt az egymillió euros befektetéssel megvalósuló projektet, amelynek eredményeként új gyártósorokat állítanak üzembe évi 280 ezer Alfa és Jeep előállítására. Máskülönben ez az egység az USA-ba, Brazíliába, Lengyelországba vagy Szerbiába került volna, vagyis Olaszországon kívülre. A Fabbrica Italia keretén belül a Fiat a következő három évben mintegy 20 milliárd eurot kíván hazai üzemeinek korszerűsítésére fordítani, a cél a jelenlegi 600-700 ezer körüli éves darabszám felfuttatása 1,4-1,5 millió közötti szintre.

 

Az új stratégia részeként idén januártól kettéválasztották a konszernt, a Fiat Group feladata továbbra is a személyautó gyártás lesz, az Alfa Romeo, Fiat, Lancia, Ferrari és Maserati márkákkal. A Fiat Industries pedig az Iveco haszongépjármű gyárat és a CNH mezőgazdasági- és építőgépgyártót "viszi tovább". Utóbbival kapcsolatos pletyka, hogy John Elkann (a Fiat elnöke, Gianni Agnelli unokája) megpendítette: célszerű és időszerű lenne az Ivecot összeolvasztani a német MAN és a svéd Scania cégekkel, egyikben 29,9%, másikban 46% részesedéssel rendelkezik a Fiat. Előbbi többségi német tulajdonosa a VW-csoport, amely érthető módon nem lelkesedik túlzottan az ötletért. Ők cserébe az Alfa Romeot szeretnék megkaparintani, amit viszont Elkann tart elképzelhetetlennek.

 

 

 

A Fiat-konszern jelenleg 2,2 millió autó gyárt évente, ezt 2014-ig 6 millióra szeretnék növelni, amiben természetesen jelentős szerepet szánnak a Chryslernek is. Az amerikai gyártóban jelenleg 20%-os részesedése van az olaszoknak és nekik eddig sikerült az, ami korábban a német Daimlernek és az amerikai Cerberus Capital Management befektetőcsoportnak nem: megújították a modellek nagy részét, növelték az észak-amerikai piacon a részesedésüket és költségtakarékossággal üzemi szinten nyereségessé tették a céget.

A tavalyi évet körülbelül 700 millió dolláros üzemi nyereséggel záró Chrysler úgy tűnik talpra állt, Marchionne szerint (aki ott is vezérigazgató) hamarosan újra megjelenhet a tőzsdén, de addigra a Fiat több lépcsőben meg akarja szerezni az irányítást. Az eddigi 20%-on felül további 5%-ot kap azért, mert a tengerentúlon is forgalmazott Fiat 500-ashoz ott helyben is gyárt motorokat, ugyancsak 5% jár az amerikai és kanadai kormánytól az észak-amerikai piacokra kitűzött értékesítési cél eléréséért, majd szintén 5% jöhet a jövőben, cserébe egy 6 literes fogyasztású modell majdani bevezetéséért. Ez összesen 35%, a többséghez szükséges maradék 16%-ot pedig akkor kaphatják meg az olaszok, ha visszafizetik az amerikai és kanadai kormányzati összefogással nyújtott mentőhitelből még fennmaradó 7 milliárd dolláros részt.

 

A mi kis magyar mércénkkel mérve távolinak és felfoghatatlanul sok pénzzel tűnő "sakkozásnak" látszó átalakítások eredményeként remélhetőleg egy erős, versenyképes, hosszú távon hatékonyan működő és nyereséges vállalatcsoport lesz az Olaszország nemzeti büszkeségének számító Fiat-birodalom, amiből talán mi, egyszerű Alfa Romeo rajongók is profitálhatunk vérpezsdítő modellek és új fejlesztések révén.

 

Pócsföldi Tamás (Tommi)